A vízenergia alapvetően napenergia-eredetű, ezért megújulónak tekinthető és több ezer éves múlttal rendelkezik.

A  vízenergia hasznosításának számos ismert módszere is létezik vízierőművek, folyami erőművek, duzzasztással vagy anélkül, árapály erőmű, hullámerőművek, vízimalmok szivattyús energiatárolók.

A világ villamos energia-termelésének kb. 20%-a vízenergiából származik, összesen kb.2030 TWh. A hazánkban a jelenleg hasznosítható vízenergia-potenciált 1000 MW-ra becsülik.

A készlet 72%-a  a Dunára jut. A Tisza 10 %-ot, 100 MW-ot képvisel, amelyből a Tiszalöki és a Kiskörei vízerőművekben összesen 39,5 MW a beépített kapacitású.

A kiskörei vízerőmű a 12-15 MW teljesítőképességével a közepes teljesítmény-kategóriába tartozik.

A vízenergia átalakítása mechanikai energiává a vízturbinákkal történik. Jellemzőbb turbinatípusok a Bánki Donát, Pelton, Francis, Kaplan, csőturbina.

Hazánkban csak kis esésű vízerőművek létesítésére van lehetőség. A vízfolyás medrében elhelyezett vízerőmű a duzzasztással előállított esést hasznosítja.

Az üzemvízcsatornás vízerőmű a duzzasztómű duzzasztásán kívül a vízelvezetéssel nyert esést is hasznosítja.

A vízimalmok szerepe napjainkban minimálisra csökkent, pedig sok helyen, kiváltva a régi járókerekeket, nagy hatásfokú turbinakerékkel üzemelhetnének.

                

A szivattyús energiatározók célja, hogy az erőművek kis kihasználtsága idején pl. éjszaka a termelhető és a fogyasztók által nem igényelt energia felhasználásával vizet szivattyúzzanak egy magasabban fekvő tározóba, majd a csúcsfogyasztás idején a vizet visszavezetve villamos energiát termeljenek. A tiszta üzemű tározó csak energiát tárol, a vegyes üzemeltetésű nem csak a szivattyúzás révén, hanem gravitációsan is töltődik a vízgyűjtő területről.