A fejlődés ára

Bár a szén elterjedése sohanemlátott gazdasági növekedéshez vezetett, ennek előnyeit nem mindenki érezte egyformán. Olyan folyamatok kezdtek kialakulni, ahol a már rendkívül jövedelmező iparágak irányítói egyre befolyásosabb hatást gyakoroltak a politikára is. A termelésben résztvevő munkásosztály és a tulajdonosok közt mélyültek az ellentétek. A környezeti károsodások megjelentek, növekedtek, ami a korom lerakódástól a tüdőbaj elterjedéséig újabb nyomorral sújtott. A fejlődést mindez nem állította meg. Egyértelművé vált, hogy a kényelmesebb élet feltétele elsősorban az energia felhasználásának növekedésével arányos. A társadalmi feszültségek mindezzel fordított arányban fokozódtak. A rossz munkakörülmények és gyakori balesetek hatására megszaporodtak az elégedetlenségek, sztrájkok, amit a már felhívta a figyelmet a széngazdaság gyenge pontjaira.

Korszakváltás kezdete

A szén szerepének csökkenését egy hírtelenül megjelenő újabb energiahordozó váltotta fel. A korábban a szénhez képest elenyésző mértékben használatos kőolaj egy meglepő fordulat során lépett az érdeklődés középpontjába. A Texas állambeli Spindletopon kőolaj után kutató fivérek csüggedve kezdték elfogadni, hogy a fúrásuk hiábavaló volt, amikor egy váratlan esemény következett be. Ijesztő nagy robajjal először sötét gázfelhő, majd ezt követően vastag sugárban barna folyadék lövellt a magasba, amit több kilométerről is látni lehetett. Ilyen jelenségre addig még nem volt példa, ez viszont korszakalkotó jelentőségűvé vált.

A szénhez képest az olaj magasabb energiatartalma, könnyebb szállíthatósága, tisztább égése új jövőt vetített az emberiség elé, egyben lezárva a múltat.

Kőolaj

 Az olaj elterjedésének első és legnagyobb ösztönzője a belsőégésű motor valamint az autó feltalálása volt.

A Henry Ford által kínált első modellek idejére a benzinmotor már ismert és elismert megoldásnak számított.  Az olajfogyasztást tovább fokozta az egyre szélesebb felhasználási lehetőség. Vonatok, hajók később a repülőgépek szintén az olajszármazékokat használták üzemanyagként. A kőolaj más iparágak alapanyagaként is hasznosult, így külön piacot nyitott az aszfalt a fűtőolaj és más egyre szélesebb termékcsoportoknak.

A dinamikusan növekvő keresletre újabb és újabb lelőhelyek kínálata adott választ. Texasban, Oklahomában, Mexikóban, Venezuelában napi több milliónyi olajat termeltek ki.

Míg az 1900-as évek elején a világ, napi kitermelése 500 ezer hordó volt, 1915-re 1,25 millió hordóra emelkedett. A világháborúk kedveztek az olajipar fellendülésének. 1929-re 4 millió hordóra emelkedett a kitermelés, majd 1945–től 60-ig folyamatosan emelkedett immár 7 millió hordó/év szintre. A kifejezetten olajiparban tevékenykedő óriásvállalatok a British Petroleum, a Royal Dutch Shell és a később több részre feldarabolt Standard Oil olajkútjaiból csővezetéken és tartályhajókon áramlott az olaj.  Napjainkra a napi kitermelés megközelítőleg 75 millió hordó.

Az olajkitermelés kezdet óta napjainkig hozzávetőleg 876 milliárd hordó olajat használt fel a világ.

A még kitermelhető készlet nagyságáról nem áll pontos adat rendelkezésre és pesszimista illetve optimista becslésekkel rendelkezünk. Egyes készletek könnyebben és olcsóbban kitermelhetőek, ezek jellemzően a Közel-Keletről származnak.

A nehezebben és drágábban kitermelhető készletek valamint a még fel nem tárt lelőhelyekkel együtt is rövidesen elérkezhet a kitermelés tetőzése, majd idővel a termelés visszaesik, így várható a hanyatlás is.

Földgáz

Megújuló energia, hidrogén

 Mi várható a jövőben?